udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1
találat
lapozás: 1-1
Névmutató:
Szigeti Enikõ
2011. június 16.
Lusta, félénk magyar elöljárók
Hivatalosan magyarul - Kétnyelvûség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselõ és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeº-Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvûség. Szigeti Enikõ fõszervezõ szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. - INTERJ?
- A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak?
- Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvû táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerûen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelõtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényrõl, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erõteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvû lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevõi kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzõként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerû, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelõsségvállalás, nem fordulna elõ, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok - melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak - még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekû információnak minõsülõ tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyûlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselõ, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzõkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik.
- Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával?
- A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzõk is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértõk kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningrõl, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelõsségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvûség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon.
- A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségû jegyzõ ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat.
- Sok esetben valóban a román jegyzõ az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyzõ diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyzõ van. Olyan küküllõmenti magyar községben is jártunk, ahol az illetõ egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetõnek, ebbõl kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részérõl, hogy még a magyarországi testvértelepülésrõl kapott leveleket is kötelezõ módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött õrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhetõ, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sõt egy idõ után beleunnának.
- Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre?
- Egyszerûen nem érdekli õket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e õket a kétnyelvûség hiánya. A legtöbb jegyzõ és elöljáró nemmel válaszolt.
- Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvûség alkalmazásánál. ?tjavítás, vízvezetés, csatornázás stb.
- Ezzel szembesültünk mi is. Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvûségrõl, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom! - jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is elõtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élõk sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsõszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell mûködnie.
- Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták?
- Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvûség, igen. ?rdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvûség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdõtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont mûködik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni - akárcsak a román nyelvû változat esetében.
- Voltak pozitív ellenpéldák?
- Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetõvé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyébõl érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfõn példamutató módon mûködik a kétnyelvûség.
- Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetõségének?
- Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvûség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
lapozás: 1-1